A sajtszabadság

az akasztás előtt

Egy pálpusztai falucskában születtem, édesapám jó sajtkészítő mester hírében állt. A család gyökerei francia honból indultak, az 1700 évek végén a világméretű sajtszabadságot hirdető forradalom idején.

Az 1848-as időszakban dédapám, mint jó hírű sajtkészítő, rövid idő alatt népszerűvé vált. Sikerét Holnemisvolt ország 12 pontjában megfogalmazott sajtszabadság hozta meg.

Édesapám anyai ága, bécsi sajttálprimadonna, dédanyám gyermekeivel megízleltette a tálalás gyönyörét.

Édesanyám a ciánnemzedék (a II. világháború után hazatérő hadifoglyokat feleségeik ciánnal mérgezték meg egy Tisza menti kis faluban) faluközösségében elhíresült boszorkánycsaládból került édesapám mellé.

Kettejük hazássága idején nagyapám jelentős mértékben elvesztette sajtüzemét, a cenzúra a legjobb ízű sajtjait levetette a gyártásról, túlzottan provokatív illatuk és ízük miatt.

Édesapám nem csüggedt el a családi hagyomány eltiprása miatt, minden évben titkos gyertyafénynél, leengedett rollok mögött ünnepeltük az 1848-as sajtszabadság évfordulóját. Aznap elkészítettük az összes betiltott sajtreceptet, hajnalig dorbézoltunk az ízkavalkádban.

Aztán végre újra szabad lett az íz, egy álló héten át kokárdával a mellemen a család hagyománysajttálát ettem. Apám figyelmeztetett, megüli a gyomromat, legalább a kokárdát vegyem le, nincs szabadságharc! Csak sajtszabadság. El is készítettem saját receptem alapján az első igazán durranós ízű tejtermékemet. Díjért neveztem vele, de eltanácsoltak: „...túl forradalmi az íz...”; készítsek másikat.

Fél éven át csak a régi betiltott sajtokat ettem. Az országgyűlési közvetítések aztán megülték gyomromat. Végül a fentiek miatt megcsömörlöttem, évekig nem ettem egyetlen trappistát.

Sajttörvény és új alkotmány!

Minden nap új sajttállal jelentkezem.