Nem volt elég

- Miért halnak ki a veszélyeztetett fajok?
- Mert nem védjük eléggé a nőket.

még több vicc , tovább >>

A Magyar Posta 2011-ben elindította az elektronikus fizetési és számlavezetési szolgáltatások bevezetésére irányuló fejlesztési programját, ez kitüntetett szerepet játszik a stratégiai jövőképében. A szolgáltatásokat 2013-ban kezdi meg a társaság........ tovább >>

MARIS (belép a fodrászszalonba) Szép napot mindenkinek! Hallottátok a Posta új tervét?

ANNA (félvállról, miközben vágja József haját) A lenyúlósát?

MARIS (leül) Nem azt! Jövőre csekkautomatákat állít be a Posta.

ANNA (felnéz Marisra a tükörben) Ami milliárdokat jelent.

JÓZSEF Ezt honnan veszi?

ANNA A csekkek kiállítói fizetik a Postának.

JÓZSEF Nem, maga honnan veszi?

ANNA A sárga csekket....tovább >>

A sajtszabadság

az akasztás előtt

Egy pálpusztai falucskában születtem, édesapám jó sajtkészítő mester hírében állt. A család gyökerei francia honból indultak, az 1700 évek végén a világméretű sajtszabadságot hirdető forradalom idején.

Az 1848-as időszakban dédapám, mint jó hírű sajtkészítő, rövid idő alatt népszerűvé vált. Sikerét Holnemisvolt ország 12 pontjában megfogalmazott sajtszabadság hozta meg.

Édesapám anyai ága, bécsi sajttálprimadonna, dédanyám gyermekeivel megízleltette a tálalás gyönyörét.

Édesanyám a ciánnemzedék (a II. világháború után hazatérő hadifoglyokat feleségeik ciánnal mérgezték meg egy Tisza menti kis faluban) faluközösségében elhíresült boszorkánycsaládból került édesapám mellé.

Kettejük hazássága idején nagyapám jelentős mértékben elvesztette sajtüzemét, a cenzúra a legjobb ízű sajtjait levetette a gyártásról, túlzottan provokatív illatuk és ízük miatt.

Édesapám nem csüggedt el a családi hagyomány eltiprása miatt, minden évben titkos gyertyafénynél, leengedett rollok mögött ünnepeltük az 1848-as sajtszabadság évfordulóját. Aznap elkészítettük az összes betiltott sajtreceptet, hajnalig dorbézoltunk az ízkavalkádban.

Aztán végre újra szabad lett az íz, egy álló héten át kokárdával a mellemen a család hagyománysajttálát ettem. Apám figyelmeztetett, megüli a gyomromat, legalább a kokárdát vegyem le, nincs szabadságharc! Csak sajtszabadság. El is készítettem saját receptem alapján az első igazán durranós ízű tejtermékemet. Díjért neveztem vele, de eltanácsoltak: „...túl forradalmi az íz...”; készítsek másikat.

Fél éven át csak a régi betiltott sajtokat ettem. Az országgyűlési közvetítések aztán megülték gyomromat. Végül a fentiek miatt megcsömörlöttem, évekig nem ettem egyetlen trappistát.

Sajttörvény és új alkotmány!

Minden nap új sajttállal jelentkezem.

„...akinek nincs semmije, az annyit is ér...”

Új Pláza nyílt

Holnemisvolt országban új pláza nyílt.

Kurrens cikk az anyapuszi, az apakör.

Énésénmegén tagoknak kedvezmény.

Akció!

Svájci bankszámláért anyapuszi!

40 hektár termőföldért apakör!

Igaz barát nyerhető!

Audi A6 Quattro a tét.

Ne hagyja ki, ha pénze többet kér!

akinek nincs senkije, az annyit is ér

Pénzbarmoknak kötelező olvasmány:

címkék közt az Apakör.

A fenti hír csupán a képzelet szüleménye, ha bármilyen hasonlóság felfedezhető a valósággal, az csak a Véletlen műve lehet.

Ellepik az autókat a bólogató kutyák

252 millióval kevesebbet ér a gyerek

Holnemisvolt Kormány meghirdette a „Minden autóba bólogató kutyát” programot.

Pénzszűkében élő nemzet forrásait a „Leértékelt Gyerekek” piacáról nyeri.

Mától 252 millióval kevesebbet költ a jövő nemzedékéért.

Olcsó bólogató kutyákat helyez a tehetségesek helyére az iskolákba és a családok autóiba. Már ahol van autó, de gyerekágy talán akad, vagy matrac-pinceszoba.

Egységes háromszög gyerek az irányadó.

Jól illeszthetők és kisebb helyet foglalnak mint a kockák, a birkákról nem is beszélve.

A cél, egységes beee-beee bégetéssel zengjék a kifüggesztett hozsannát.

Az ész, zene, művész, feltaláló kitüremkedéseket, felesleges pénzpazarló dudorodásuk miatt; lenyisszantják.

Okos nem kell, vitáznak!

Új nemesi címet osztanak: SzamárPad és Seggnyaló.

A programért felelős a: Nemzeti Ökörítési Minisztérium

A fenti hír csupán a képzelet szüleménye, ha bármilyen hasonlóság felfedezhető a valósággal, az csak a Véletlen műve lehet.

Illyés Gyula: Nem volt elég

A házad i!  állt, – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy eddig is állt!

Mert nem volt hazának elég,
hogy emésztésed vacsorára
e dombok aszúját kívánta
és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég,
hogy elmosolyodtál és oldalt
oda is néztél, ha megszólalt
ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazánk elég,
hogy este letéve a könyvet
elnyeltél Bo! yánért egy könnyet:
az volt a férfi , a derék…!

És nem volt hazának elég,
hogy kitekintve vonatodból
elgondoltad az aratókról:
mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég,
a három szín, ha rád se hagyták,
hogy egykor jelkép volt: szabadság,
egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég,
hogy idegeden átereszted
hő szeszként azt a néhány verset,
Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt hazának elég,
a Gellérthegyen a rakéta
s a Városiban a bokréta
és a szobroknál a beszéd

s a szöllőhegyi estebéd
s a dünnyögés, míg poharadból
a holdvilágban a vörösbor
tigris-szeme villant feléd

és lenge! ed ujjad hegyét
az ég felé, mint ezred óta
minden magyar, ha szól a nóta
és Gracza György s a Feszty-kép

és ha, élvezve a veszélyt
és azt a kéjt, hogy megjósoltad,
hallga! ál titkos leadókat
(és után cigányzenét)

s a hortobágyi magas ég
s a négyes gémeskút nagy árnya
s az első király koronája
díszítve pénzed közepét

s ha úgy mondtad is: feleség,
e szép szóval s ha, bár bíráltad,
édesnek nevezted apádat
s a falon a feste!  cserép.

Nem volt hazának elég,
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda i! en,
hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert a! ól nem le!  a tiéd,
hogy hízelegve és hazudva
ráragaszto! ad egy hegycsúcsra
egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég
sem a hűség, sem a szívósság,
mitől egybeáll egy-egy ország
s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég.
Külön-külön bár odahagyta
sorsát a sok hős áldozatra,
az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcsesség
nem lehet elég; hogy megójja
a házat, amelyben rakója
nem lelheti meg a helyét.
(1946)